Sóstó

A sóstói tó víztükre 9,5 hektáros. Átlagos mélysége 1,5 méter, legnagyobb mélysége is csak 2,4 méter. Az idõszakosan mûködõ keskeny csatornával összekötött két tórész város felé esõ medencéje a hideg strand vagy tófürdõ, északi része pedig csónakázótó. A mai képét többszöri mederrendezés során elnyert tó (közülük is a legnagyobb az 1931-es volt, melynek során kikotorták, mélyítették, kialakították az északi részen a szigetet, s feltöltötték a környezõ mocsarakat) magas nátriumsó koncentrációjával, sziksótartalmával tûnik ki.

Az õsi tó lapos partjain a nyaranta nagy területen "virágzó" sziksót rendszeresen összegyûjtötték, és a XVII. század végétõl a tó északi végén mûködött szódagyárban dolgozták fel (ma erre utal a Szódaház utca neve). A tó vizének sajátos gyógyerõt tulajdonítottak. Jósa András szerint a tó vize meggyógyít "görvénykórtól, csúztól, köszvénytõl, idült lobbos izzadmányoktól és egyéb, virágnyelven úgynevezett vérbetegségektõl".

A tó körüli fürdõkultúra már a XIX. század közepén virágzott. Fényes Elek a következõket írta a Sóstóról: "A fürdõ az erdõ alatti Sóstó nyugati partján egy kis szegényes vidéken elegendõ vendég- és fürdõszobákkal, tánc- és tekézõ termekkel és egész kényelemmel ellátva, amely távoli vidékekrõl is sikerrel látogattatik betegek és egyéb mulató vendégek által."

Sóstói Múzeumfalu

A múzeum a megye öt táját mutatja be egy teres-utcás, középkori eredetû településforma keretében. A "faluközpont"-ban a középületek és az ún. mûhelysor, a kalapos-, a mézeskalácsos-, a szitás-, a csizmadia- és a susztermûhelybõl álló rekonstruált épület kapott helyet. Itt látható a Barabásról áttelepített iskola, a tûzoltószertár, a XVIII. századi tervek alapján kivitelezett tivadari harangláb és kisdobronyi templom, továbbá a paplak és a kocsma, amelyben szatócsbolt is van.

A szilvamag alakú teret alkotó utcasor elején a nyírségi épületek állnak: a tiszadobi, az anarcsi és a kállósemjéni portán. Közülük legrégibb az Anarcsról származó, 1816-ban épült vázszerkezetes ház. Bereg megyét a Tarpáról áttelepített jómódú lakóépület képviseli. Az utcasortól távolabb helyezkedik el a nyíregyházi bokortanyák szlovák, helyi nevén tirpák lakosságának életkörülményeit bemutató épületcsoport és a nagyhodosi csõszház. Ezt követi három épület, amelyek, Magyarországon egyedülálló módon, a cigányok építés- és lakáskultúráját szemléltetik. A XIX. századi Rétköz vízjárta területének építkezését két portán tanulmányozhatjuk, a beszterecin és a paszabin. Az utóbbi lakóépülete félig földbe mélyített. Szatmár gazdag építészeti hagyományaival a nagyhodosi kisnemesi, a Jánkmajtisról származó középparaszti és az 1843-ban épült tiszabecsi házban és telkén ismerkedhetünk meg.